"Megvédtük a társadalombiztosítást, megtapasztaltuk a szolidaritás erejét!" - kezdte örömittasan sajtótájékoztatóját az Országgyűlés Egészségügyi bizottságának alelnöke. Mikola István a diadal három fő állomását emelte ki: a sorozat kezdődött az úgynevezett szociális népszavazással, "amikor is az emberek elsöprő többsége utasította el a lakossági sarcokat, a vizitdíjat és a kórházi napidíjat". Másodikként a kormányzat elképzelései visszavonására kényszerült, majd pedig vissza kellet pótolnia a (elsősorban a háziorvosoknál) kiesett intézményi bevételeket.

A jobboldali politikus furcsának találja, hogy most, a több-biztosítós modelltől való visszatáncoláskor azt egyes szocialista képviselők sikertörténetként emlegetik. Mikola azonban nem tudja elfelejteni 2007. december 17-ét és 2008. február 11-ét, amikor minden figyelemfelhívásuk, szakmai vészkiáltás és társadalmi ellenállás ellenére a baloldaliak egyenként felállva szavazták meg a pénztártörvényt. Aláhúzta: úgy érzi, a történtek után a döntéshozóknak önkritikát kellene gyakorolniuk, illetve célszerű lenne lelkiismeret-vizsgálatot tartani az öndicséret helyett. S hogy szavainak nyomatékot adjon, említett néhány korábbi, vezető szocialista politikustól eredő nyilatkozatot is. Eszerint például Lendvai Ildikó frakcióvezető néhány héttel ezelőtt azt mondta: "Az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényjavaslat olyan, amelyet baloldali ember nyugodt szívvel támogathat". Mikola hangsúlyozta: ezek után nem igazán tudja mire vélni a jelenleg tapasztalható, "elképesztő pálfordulást".

STOP.hu