A vizsgálatokat 2001-ben és 2008-ban is elvégezték. A két időpont között jelentősen felértékelődött a rendszerváltás előtti korszak. 2001-ben a válaszadók több mint fele, hét évvel később már 62 százaléka vélte boldogabbnak a múlt rendszerben eltöltött éveket. A diplomások több mint fele, az érettségivel rendelkezők közel 60 százaléka, az általánost, illetve szakmunkásképzőt végzettek pedig körülbelül 65 százaléka gondolja vidámabbnak a szocializmus éveit.

Tamás Pál szociológus, a Magyar Tudományos Akadémia szociológiai kutatóintéze-tének munkatársa a Népszabadságnak azt mondta: ezekben az értékelésekben nem politikai nosztalgia jelenik meg. "Általában ez a régió már a kilencvenes években is kevésbé volt boldog, mint Nyugat-Európa. Kimutatták például, hogy egy munkával rendelkező keletnémet boldogtalanabb, mint egy munka nélküli nyugatnémet. A harc, a küzdelem, a »nekem sokat ígértek és keveset kaptam« alapérzete határozza meg ezt a régiót" - fogalmazott lapunknak a kutató. Hozzátette: a külső erőtől való függőség, legyen az külföldi hatalom vagy gazdasági erő, továbbra is meghatározza az emberek életét és hangulatát. - A lakosság egyre nagyobb részének munkája ideiglenes, szerződésre, számlára dolgoznak, határozott idejű munkaviszonyuk van. Ez is a kiszámíthatatlanság érzetét erősíti. Nagyon kevesen gondolják, hogy 1989 előtt igazságos és hatékony társadalom lett volna. A kiszámíthatóságot értékelik és keresik. Nem beszélve arról, hogy egy elöregedő társadalomban meglepő lett volna, ha a megkérdezettek fiatalon ne lettek volna boldogabbak - mondja Tamás Pál.

- Az idő megszépíti az emlékezetet, ez a folyamat látszik a többi posztszocialista országban is. Régi közhely, hogy nem a diktatúrára, hanem a kiszámíthatóságra, a szerény, de általános jólétre és biztonságra emlékeznek az emberek - nyilatkozta lapunknak a GfK felmérésére reagálva Kiszelly Zoltán politológus. Emlékeztetett rá, hogy a németek ezt "OSTalgiának" szokták nevezni, ez esetben az ost németül keletet jelent. "Az emberek ezeket az értékeket keresik, s ezt jól mutatja az is, hogy az MSZP öt választásból hármat megnyert." - A Munkáspárt mindezt nem tudja hiteles képviselni - fogalmazott Kiszelly, hozzátéve: Gyurcsány Ferenc első generációs értelmiségi, ezért "túl komolyan" veszi a paternalizmussal való szakítást, és választja inkább Nagy Imrét Kádár János helyett, holott nem minden ennyire fekete és fehér. Kiszelly úgy látja, hogy az MSZP ezért veszít támogatottságából a hagyományos baloldali szavazók körében, és ezeket a szavazókat hódítja meg "paternalista szirénhangjaival" a Fidesz. - A gyűjtőpártok veszítettek az ideológiájukból, az egyik államközpontú gazdaságpolitikát, a másik piacközpontút hirdet. Az MSZP, az SZDSZ és az MDF ez utóbbit támogatja, miközben a Fidesz szépen átcammogott az államközpontúság oldalára, ezzel magyarázható támogatottságuk megnövekedése is. A Fidesz már azon a térfélen van, amelyen Gyurcsány maradni akart - tette hozzá Kiszelly Zoltán politológus.

Tartós retrohullám

A Medián egyik 1999-es felmérése megállapította, hogy a megkérdezett magyarok a hatvanas-hetvenes évekre tekintettek vissza a legszívesebben, Kádár Jánost, az MSZMP egykori első titkárát pedig a XX. század legnépszerűbb politikusának tartották. A Gallup ugyanebben az évben elkészített kutatása rámutatott, hogy főként az alacsony iskolai végzettségűek, a vidéken élők, valamint az idősebbek a Kádár-korszak híveinek tekinthetők. E felmérésből kiderül az is, hogy a rendszerváltás előtti évek csak a harmadik legnépszerűbb időszaknak számítottak, ezt megelőzte Mátyás király és Szent István kora. A Gallup három évvel későbbi elemzése a korszak iránti szimpátia hétszázalékos csökkenését jelezte. A Medián 2006. augusztusi felmérése szerint a XX. század legpozitívabb szerepet játszó magyar politikusának még mindig Kádár Jánost tartották.

nol.hu