Egymillió új munkahely két-három évente létrejön a magyar gazdaságban, igaz, ez idő alatt nagyjából ennyi meg is szűnik - ezt mutatják Körösi Gábornak, az MTA Közgazdaságtudományi Intézet munkatársának a rendszerváltást követő időszakot átfogó kutatásai. – A Fidesz elnöke, Orbán Viktor és volt gazdasági minisztere, Matolcsy György tehát - amikor tíz év egymillió új legális munkahely létrejöttének biztosítását ígéri - valószínűleg egymillió plusz munkahelyre gondol.

A munkaügyi kutatók zöme szerint ennek realitása hasonló ahhoz, mint annak idején a Fidesz választási programjában vállalt évi hét százalékos gazdasági növekedés ígéretének.

Nem árt azonban részletesebben szemügyre venni, mi és milyen feltételekkel váltható valóra ebből az ígéretből. Hiszen a gazdasági élet szereplőinek "új egyezséget" ajánló ellenzéki vezető pártja - a közvélemény-kutatások szerint - a Horn-kormányéhoz hasonló parlamenti többséggel kerülhet hatalomra, amellyel élni is fog. Tehát - ha akarják - alapjaiban változtathatják meg a jelenlegi jóléti, adó- és közigazgatási rendszert.

Érdemes azért azzal is tisztában lennünk, mit jelent egymillió plusz munkahely. Ez mintegy negyedével növelné meg a legálisan dolgozók számát, és jóval hetven százalék fölé vinné a mai 57 százalék körüli foglalkoztatási rátát. Szakértői számítások szerint a legaktívabb, 25-64 éves korcsoportokból mintegy 28 százalékkal kellene, hogy többen dolgozzanak, ez 83 százalékos foglalkoztatottsági szintet jelentene. (Ez nagyjából megfelel a szocializmus idején volt munkavállalási aránynak, amikor a közveszélyes munkakerülés, még létező paragrafus volt a Btk-ban, és a továbbtanulók száma töredéke volt a mainak.)

Ahhoz, hogy mit jelent ez a szám, vegyük alapul Európa egy-két gazdasági csodagyerekénél a foglalkoztatottság alakulását. Az irigylésre méltó változásokat produkáló országok közül nálunk is Írországot és Spanyolországot szokták követendő példaként emlegetni. Az Eurostat adatai szerint a foglalkoztatottság ilyen mértékű növekedésére egyik országban sem volt példa. Az 1996-2007 közötti tizenegy évben a leglátványosabb - nagyjából 17 százalékpontos - bővülést Spanyolország érte el. Ám ott az időszak kezdetén a munkavállalási korúak mindössze 48 százaléka dolgozott, és köztük igen kevés volt a nő. Írországban a foglalkoztatottság ez idő alatt 55 százalékról 69-re emelkedett, miközben a gazdaság évi hat-tíz százalékkal bővült. A legújabb "éltanuló" Szlovákiában, 1998-2007 között 60,6 százalékról mindössze 0,1 százalékkal - 60,7 százalékra - nőtt a foglalkoztatottság szintje. Igaz, közben volt egy jelentősebb - mintegy háromszázalékos - visszaesés is.

Nálunk az Orbán-kormány idején - jórészt a korábbi kormány gazdasági intézkedéseinek is köszönhetően -, ha nem is hét, de éves átlagban jó négy százalék feletti, összességében majd 20 százalékos volt a gazdasági növekedés. Ez idő alatt - a KSH munkaerő-felvétele szerint - öt százalékkal (2001-ban 0,3 százalékkal) nőtt a foglalkoztattak száma, és másfél százalékponttal - 59,7 százalékra - a foglalkoztatás szintje. Ezt nagyjából igazolja a GKI - közelmúltban készült - elemzése is, amely szerint évi négy és félszázalékos gazdasági növekedés generál évi fél százalék körüli foglalkoztatás-növekedést. Így ők 2010-2015 között - jó esetben - a foglalkoztatottak számának legföljebb három százalékos bővülését prognosztizálták. Kérdésükre, hogy az uniós támogatások nem gyorsíthatják-e meg ezt a folyamatot, a téma szakértőjének Adler Juditnak a válasza az volt, hogy a nemzetközi gyakorlat sajnálatos módon nem mutat ilyen hatást. Az uniós támogatások az országok közötti fejlettségi különbségeket mérséklik ugyan, az országon belülieket azonban nem. A kormányok általában abból indulnak ki, hogy ezeket a pénzeket ott kell felhasználni, ahol a legjobban hasznosulnak, ennek eredményei pedig "lecsorognak" az elmaradt régiókba. A remények első része általában teljesült - jegyezte meg a kutató -, a második része viszont többnyire nem.

Az "új egyezség" lényege azonban feltehetően egy, az eddigiektől gyökeresen eltérő gazdaság- és társadalomfilozófia. Igaz, ez esetben a mai Fidesznek időnként szembe kellene mennie régi önmagával. A munkaügyi kutatók nagyjából egybehangzó véleménye szerint ugyanis a drasztikusan megemelt minimálbér volt elmúlt időszak egyik legnagyobb "munkahely-gyilkosa", hiszen képzetlenek tömegét szorította ki a munkaerőpiacról. Az alacsony hazai foglalkoztatási szint fő oka ugyanis az, hogy a legfeljebb nyolc osztályt végzettek közül negyedével-ötödével kevesebben dolgoznak, mint az OECD-országok átlagában.

A minimálbér csökkentése vagy eltörlése a jóléti és családtámogatási rendszer átalakítása nélkül nem vezet eredményre - legalábbis a munkaügyi hálózatban, illetve közigazgatásban dolgozók állítása szerint. A segély plusz fekete munka együttes bevételével ugyanis már a mai minimálbér sem konkurálhat. Ez viszont nem idegen a Fidesz filozófiájától, pontosabban gyakorlatától: kormányzásuk idején jóval szűkmarkúbbá vált a munkanélküli ellátások rendszere, a családi pótlék vásárlóértéke pedig jelentősen csökkent.

Azt viszont hogy, a jóléti ellátások visszanyesése jelentősen növelné a munkavállalási kedvet már az ő kormányzásuk időszaka sem igazolta. De vegyünk ismét nemzetközi példát: a számok azt mutatják, hogy Szlovákiában a segélyek, a családtámogatások és nyugdíjak drasztikus megkurtításának nem volt szerepe a foglalkoztatás növekedésében. Erre utal az, hogy a segélyekben leginkább "érdekelt" képzetlenek munkaerő-piaci aktivitása nemhogy nőtt volna, hanem a 2002-es 30 százalékról, 2005-re, 23 százalékra esett vissza.

A Fidesz azonban a foglalkoztatás növelésének igazi esélyét - mint Matolcsy György egy nyilatkozatában utalt rá - a részmunkaidőben dolgozók arányának emelésében látja. Ha megnézzük a nemzetközi tendenciákat, ennek az elgondolásnak van racionalitása. Frey Mária, munkaügyi kutató elmondása szerint Európában a foglalkoztatás bővülésének kétharmadát részmunkaidős állások adják. Nálunk évek óta 4-5 százalék körül mozog a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottak aránya, és többségük - a KSH kimutatásai szerint - napi átlagban legalább öt-hat órában dolgozik. Ám a részmunkaidős álmok nem egyszerűen válthatók valósággá. Erre utal, hogy a gyes melletti korlátlan munkavállalás megadásának lehetősége sem növelte a kisgyerekes női munkavállalók számát.

A női munkavállalás növelésében - amely a spanyol "foglalkoztatási csodát" hozta - nálunk távolról sincs olyan nagy tartalék: a 35 évesnél idősebb, iskolázottabb nők közül Magyarországon jóval többen dolgoznak, mint jellemzően az OECD-országokban.

Felvethető, hogy a részmunkaidő kedvezményezése - adó- vagy járulékcsökkentéssel - szaporíthatná a munkahelyek számát. Az alkalmi munkavállalói könyv karrierje azonban éppen arra lehet intő példa, hogy ezzel nem a munkahelyek száma, hanem csak a részmunkaidős állások száma nőne. Az AM-könyv révén sem a háztartásban segédkezők jutottak legális jövedelemhez és társadalombiztosításhoz - holott ez lett volna az alkalmi munkavállalás kedvezményezésének a célja -, hanem az állandó és szerződéses állásokat cserélték le a munkaadók alkalmira.

Az utóbbi évek csekély foglalkoztatási növekedése elsősorban a fokozatosan belépő nyugdíjkorhatár-emelkedésnek tudható be, az idősebbek közül most többen aktívak, mint pár éve. A nyugdíjkorhatárral kapcsolatos terveikről a Fidesz vezetői egyelőre nem beszéltek, így nem tudható, hogy erről az oldalról számolnak-e a foglalkozatás növekedésével.

A nagy tartalékok valóban a fekete és szürke gazdaságban vannak, egyes szakértők 900 ezerre teszik a nem adózó, ám dolgozók számát. Közülük félmillióan szerepelnek a statisztikában, az Apeh-hez ugyanis évente mintegy 3,4 milliónyi szja- bevallás érkezik, míg a KSH munka-erőfelmérésben 3,9 milliónyian mondják magukat munkavállalónak. Kérdés, hogy milyen munkahelyeket kínál az árnyékgazdaság, és milyen képzettségű, illetve képességű munkavállalók azok, akik ellátják ezeket az állásokat. Félő, hogy zömében rövid, szezonális munkákról lehet szó, ott a hol nagy a munkanélküliség. A jó helyzetű térségekben ugyanis - ahol van szakképzett és megbízható munkaerő -, a foglakoztatás szintje nagyjából megfelel az európai átlagnak. A munkaadók is a "minőségi" munkaerő hiányát említik a fejlesztések egyik fő akadályaként.

Népszabadság