| Hírek : Két évtized a megegyezés teljes hiányában |
Két évtized a megegyezés teljes hiányában
2008.09.23. 03:15
Magyarország egy szempontból biztosan elbukta az elmúlt tizennyolc évet: nem sikerült megtalálnia a legkisebb közös többszöröst. Azt a legkisebb számot, gondolatot, mondhatnánk "egységet", amiben mindannyian megegyezhettünk volna, ami biztos alapul, ugródeszkául szolgálhatott volna a további fejlődésünkhöz. Hovatovább még abban is képtelenek vagyunk megegyezni, hogy mi a magyar, ki a magyar.
Az okokat - hatalmi harc, érdekösszefonódások, hazugságok és a politikai elit alkalmatlansága - nem érdemes hosszasan boncolgatni, ezt naponta, mint valami mantrát politikai elkötelezettségétől függően mormolgatja a napi sajtó. Igaz, nem is jut vele egyről a kettőre, csupán a gyűlöletet mélyíti el, az országot szétszakító árkokat ássa átjárhatatlanabbá vele.
Ennél már sokkal üdvösebb lenne, ha az Om mani padme hum szövegű mantrát ismételgetné. Ennek legismertebb fordítása „Éljen a lótuszban lévő drágakő” vagy „Nézd csak a drágakövet a lótuszban!”. Ám, ha szótagjaira bontjuk az egészet, megtudhatjuk, hogy a létezés szenvedésének milyen területeitől szabadulhatunk meg az ismételgetések által. Ezek a büszkeség, féltékenység, szenvedély, butaság, előítélet, szegénység, agresszió, végsősoron a gyűlölet, a pokol. Hát ezektől tényleg jó lenne megszabadulni, ám nem biztos, hogy ennyi már elég lenne ahhoz, hogy kisegítsen bennünket a buktából.
Úgy érzem, ma már ennél jóval többre volna szükség. Legalábbis azokkal szemben, akik továbbra is csak az árokásásban találják legfőbb örömüket, akik bár alkalmasnak tartják magukat arra, hogy "vezessék a népet", az alkalmasságukat soha nem bizonyították, akik a vezető szerepet csupán a zsebük megtömésére használják, akik úgy hazudnak, hogy másokat hazugoznak le, akik soha sem a közösség, kizárólag a saját érdekeikért dolgoznak, akiknek csak a hatalom megszerzése a céljuk. Velük szemben mától csak egy dolgot lehet hirdetni: a nulla toleranciát.
Millei Ilona Népszava
| |