Prohászka tehát, aki 1920-ban meghatározó ideológusa volt az általa faji önvédelemnek tekintett numerus claususnak, s aki a keresztény-nemzeti eszmerendszerben központi szerepet szánt az antiszemitizmusnak, Bábel érsek megítélése és történelmi meglátása szerint nem volt antiszemita, hiszen Hitler hatalomra jutása előtt hunyt el (miként Istóczy Győző, az Országos Antiszemita Párt megalapítója is – G. Gy.). Ezért az érsek úgy döntött, hogy nem megy el abba a múzeumba, ahol egy képaláírás szerint Prohászka a „konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja”.

Ha Bábelnek vitája van Prohászkával Prohászka megítélését illetően, az legyen az ő dolga. Ha vitája van egyes történészekkel, ahhoz csak toll és papír szükségeltetik. De a környezetéből valaki végre felvilágosíthatná az érsek urat, hogy a Holokauszt Emlékközpont nem Prohászka-emlékmúzeum, hanem egy olyan kiállítótér és intézmény, ahol a 20. század közepén ipari körülmények között elpusztított milliók emlékét őrzik. Azokét, akiken – Prohászka intenciójának megfelelően – sikerült „túladni”. Oda nem Prohászka miatt megy (vagy nem megy) az ember, hanem hogy az áldozatok emléke előtt fejet hajtson.

Persze csak és kizárólag az, akinek fontos a megölt csecsemők, gyermekek, nők és férfiak, betegek és aggastyánok emlékezete.