| Hírek : Szobrot érdemel? - Prohászka a zsidóságot hol poloskainváziónak, hol patkányhadjáratnak nevezte |
Szobrot érdemel? - Prohászka a zsidóságot hol poloskainváziónak, hol patkányhadjáratnak nevezte
2008.10.26. 02:34
A Lakiteleki Népfőiskola kertjében szobrot kapott Prohászka Ottokár egykori székesfehérvári püspök. Érdemeit Bábel Balázs kalocsa–kecskeméti érsek vette számba, egyebek mellett hangsúlyozva, hogy Prohászka – Pázmány mellett a magyarság legkiemelkedőbb lelki embere
Ám „a magyarság egyik legkiemelkedőbb lelki embere” meggyőződéssel vállalta az antiszemitizmust, hangoztatván, hogy mindez a keresztény erkölcstan és a keresztény társadalmi rend reakciója, s mint ilyen: a legjogosultabb mozgalom. „Az embereket kizárólag emberség tekintetében osztályozó” Prohászka a zsidóságot hol poloskainváziónak, hol patkányhadjáratnak, máskor betolakodó kisebbségnek vagy a keresztény népekre átokként terhelődő élesen megjelölt fajnak nevezte, amelyet leginkább az erkölcstelenség, a pénzéhség, a korrupció és a leánykereskedelem (!) jellemez. Prohászka szerint nem szabad egyenjogúsítani a zsidóságot, hanem túl kell adni rajta (!).
Prohászka tehát, aki 1920-ban meghatározó ideológusa volt az általa faji önvédelemnek tekintett numerus claususnak, s aki a keresztény-nemzeti eszmerendszerben központi szerepet szánt az antiszemitizmusnak, Bábel érsek megítélése és történelmi meglátása szerint nem volt antiszemita, hiszen Hitler hatalomra jutása előtt hunyt el (miként Istóczy Győző, az Országos Antiszemita Párt megalapítója is – G. Gy.). Ezért az érsek úgy döntött, hogy nem megy el abba a múzeumba, ahol egy képaláírás szerint Prohászka a „konzervatív antiszemita ideológia egyik vezéralakja”.
Ha Bábelnek vitája van Prohászkával Prohászka megítélését illetően, az legyen az ő dolga. Ha vitája van egyes történészekkel, ahhoz csak toll és papír szükségeltetik. De a környezetéből valaki végre felvilágosíthatná az érsek urat, hogy a Holokauszt Emlékközpont nem Prohászka-emlékmúzeum, hanem egy olyan kiállítótér és intézmény, ahol a 20. század közepén ipari körülmények között elpusztított milliók emlékét őrzik. Azokét, akiken – Prohászka intenciójának megfelelően – sikerült „túladni”. Oda nem Prohászka miatt megy (vagy nem megy) az ember, hanem hogy az áldozatok emléke előtt fejet hajtson.
Persze csak és kizárólag az, akinek fontos a megölt csecsemők, gyermekek, nők és férfiak, betegek és aggastyánok emlékezete.
| |