– Rogán Antal, az V. kerület fideszes polgármestere azt üzente Önnek, hogy legközelebb zárt helyen ünnepeljen. Ön mit üzen Rogán Antalnak?

– Nem egészen értem, melyik Rogán Antal nyilatkozta ezt: az, aki 1989-ben Szentgotthárdon KISZ-titkárként március 15-dike előtt néhány nappal az ifjúkommunista mozgalom jövőjéről és a Ki tud többet a Szovjetunióról? vetélkedőről írt cikket, vagy az, aki 2006-ban a Jobbik támogatásával lett V. kerületi polgármester? Így is, úgy is bizarrnak tartom, és a kacskaringós életút ismeretében nem is igen tudom értelmezni Rogán Antal szavait.

Amit egyébként üzenni akartam, már megtettem március 15-én a Petőfi szobornál, és ez az üzenetem minden szabadságszerető budapestinek szólt. Ne hagyjuk magunkat megfélemlíteni egy csapat árpádsávos zászlót lengető, kövekkel, tojással – és ami még rosszabb –, antiszemita, rasszista jelszavakkal dobálózó szélsőségestől! Akik a fizikai megfélemlítés eszközétől sem riadnak vissza, hogy a nekik nem tetsző véleményeket elfojtsák, azok a demokratikus alapjogokat akarják sárba tiporni, és nehezen kivívott szabadságunk ellenségei.

Az elmúlt rendszerben a titkosrendőrök, pártkáderek sokszor „tanácsolták” nekem is, és a demokratikus ellenzék többi tagjának is, hogy ne keressük a bajt és ne ünnepeljük meg nyilvánosan március 15-dikét. Volt, amikor jó előre letartóztattak. Akkor sem féltem, és most sem félek a szabadság ellenségeitől. Akkor is, ma is a Petőfi-szobornál ünnepeltem, és nem például a Kommunista Ifjúsági Szövetséget akartam fellendíteni. Az pedig, aki két évtizeddel a szabadság kivívása után a csendes lapulásra biztatja a nemzeti ünnepünkről méltósággal megemlékezni kívánókat, az azt mondja ki, hogy az utca immár végérvényesen a hőzöngőké. Arról nem beszélve, hogy a randalírozókat nem hatotta meg, hogy a kormányfő zárt helyen ünnepelt, így is törtek-zúztak a Művészetek Palotája felé vezető úton.

– Sokak szerint nem oszlatni kellene, hanem megfogni és bezárni a rendbontókat. Ön osztja ezt a véleményt?

Már a 2006 őszi zavargások idején is javasoltam, komoly szankciókat kellene életbe léptetni a károkozók ellen, akik akkor néhány nap leforgása alatt mintegy 200 millió forintos közvetlen kárt okoztak az országnak, hogy az idegenforgalmi bevételek sokmilliárdos visszaeséséről ne is beszéljek. Amennyiben ténylegesen kifizettetnék az okozott károkat, illetve a tűzoltók, mentők, rendőrök kiszállási, biztosítási költségeit az azonosított rendbontókkal, nem csupán egy jelképes összegű bírsággal sújtanák őket, annak komoly visszatartó ereje lehetne.

A magam részéről elsősorban a megelőzésben hiszek: a gyanúját is ki kell irtani annak, hogy bármely demokratikus párt vagy politikus kokettál az utcai zavargásokat szervező szélsőjobboldallal. Márpedig ma Magyarországon ez zajlik. A Magyar Gárdához hasonló szélsőséges alakulatok Nyugat-Európában is léteznek, de ott nem fordulhat elő, hogy a szervezet létrehozói együtt kormányoznak a helyhatóságokban a mérsékelt jobboldallal. A Fidesz a Magyar Gárdát létrehozó Jobbikkal számos polgármester megválasztására és önkormányzati képviselői helyek osztogatására kötött ma is működő koalíciót. Ha úgy tetszik, a Magyar Gárda politikai szárnya a mi adónkról dönt az önkormányzatokban. A hasonló szélsőjobboldali, rasszista
szerveződéseket Európában először a konzervatívok ítélik el, nálunk viszont sem a Fidesz, sem a KDNP nem volt hajlandó megszavazni a Fővárosi Közgyűlésben azt az elvi állásfoglalást, amely szerint a Gárda nem kívánatos Budapesten. Ez a magatartás azt üzeni a szélsőségeseknek, hogy mindent megtehetnek, nem eshet semmiféle bántódásuk.

Első tehát a megelőzés, de természetesen, ha már „sikerült” az utcára küldeni a szélsőséges zavarkeltőket, a rendőrségnek minden törvényes eszközzel helyre kell állítania a rendet.

– A liberálisok tiltakoztak az ellen, hogy a szólás- és gyülekezési szabadságot bármilyen módon is korlátozzák. Ennek ön is élharcosa volt. Nem gondolja, hogy most ez üt vissza, amikor a szabadság és a rend ilyen összefüggésbe kerül?

- Nem látok ellentmondást, a törvényeket mindenkinek be kell tartani, legyen az parlamenti Fidesz-képviselő, túlbuzgó rendőr vagy félresikerült szabadságharcos. A miniszterelnökkel és a házelnökkel együtt magam is úgy ítéltem meg, hogy a Parlament előtti kordonnak csak addig szabad állnia, ameddig feltétlenül szükséges. Nagyon elszomorítónak tartom, hogy a békésen ünneplők védelmében szombaton néhány órára ideiglenes zár alá kellett venni a Petőfi szobor környékét – mint az események utólag igazolták, erre az óvintézkedésre szükség is volt.

– A Hír TV azt sejteti, hogy maguk a szervezők engedték be a tojásdobálókat.

– Ismereteim szerint a tojások és aszfalt-darabok a kordonon kívülről érkeztek. Az a Hír tévé, amely másfél éve még a tévé ostromlóit bátorította, ma már az egész posztfasiszta radikalizmust kormánypárti összeesküvésként szeretné láttatni, csak hogy a jobboldal és a szélsőjobb közötti nyilvánvaló összefonódásokról ne kelljen beszélnie. Ha ez az állapot nem lenne tragikus, akkor csak szánalmasnak nevezném a próbálkozást. Amikor a Hír tévé szóvá teszi, hogy kordonokat kellett állítanunk, úgy viselkedik, mint a részeg ember, aki a buszon lehányja az utasokat, majd felháborodva azt mondja, hogy „szégyelljék magukat, hogy néznek ki”.

– A belső kordonnál viszont olyan nagy volt az ellenőrzés, hogy az SZDSZ szimpatizánsai is kívül rekedtek, és a füttyögő, árpádsávos tömeg "szimpátiája" közepette tapsolták meg önt. Nem gondolja, hogy nem ezt érdemelték?

Az ünnepséget a Fővárosi Önkormányzat szervezte, nem az SZDSZ, arra minden pártból és párton kívül örömmel vártuk az ünneplőket. Az, ami történt, a világ szégyene. Nem ezt érdemelték az ünneplők, akik tisztelegni kívántak 1848 hőseinek emléke előtt. Nem ezt érdemelte Budapest, amelynek közössége 1848-ban és 1989-ben is az első volt a függetlenség kivívását követelők és azt tettekkel is bizonyítók között. És nem ezt érdemelte Magyarország sem. Csak bízni tudok abban, hogy a szigorú szankciók mellett közmegvetés fogja övezni a hőzöngőket, felbujtóikat pedig kiveti magából a demokratikus közélet.

168ora.hu