- Biztos, hogy nem omlik össze? A gazdaság nagyon nem szereti a bizonytalanságot.

- Az első helyen azt nézik a befektetők, hogy politikailag mennyire stabil az ország. Az igazi gond, hogy az államigazgatás leáll. Ha az SZDSZ valóban kiszáll és tartják magukat a bejelentéshez, számos miniszter és államtitkár kilép. Ettől a pillanattól kezdve nem dolgozik az apparátus, nem tudják, merre kell menni, a döntések elhúzódnak, kiszámíthatatlanok lesznek a viszonyok, leállnak például a pályázatok, és mindez rátelepszik a gazdaságra. Bár ironikusan azt tudom mondani, lesz pozitív hozadéka is, mert ha nem dolgoznak, nem hibáznak. Nem olyan fejlett a magyar demokrácia, hogy ezt a helyzetet megfelelően tudja kezelni.

- Mihályi Péter azt mondta, mind az egészségügyben, mind a gazdaságban van még annyi erő, hogy akár még évekig, 2014-ig is elodázhatóak a reformok. Úgy véli, még mindig van lejjebb. Persze ő nem ezt szeretné, de szerinte egy következő kormány is ülhet nagyobb krach nélkül a babérjain. Ön szerint?

- Ez egy "biztató" megjegyzés. Potenciál mindenben van, de ha valamit elhalasztok, ami ma 10 forintból megoldható, három év múlva 100-ba fog kerülni. Óriási lehet a veszteség. A társadalom most esik át a konvergencia-programnak nevezett tüdőgyulladáson. Ez kifut 2010-re, de akkor kapunk egy tartós influenzát, amire az egyetlen orvosság a több területet is átfogó reform. Ha lenyeltük a konvergencia-békát és kifeküdtük az influenzát, akkor beállhat az ország egy természetes fejlődési pályára. Ráadásul kiöregszik a munkaerőpiacról a jelentős szakképzetlen munkaerőt tartalmazó Ratkó-generáció - akikről természetesen szociálisan gondoskodni kell - és a helyébe egy jóval magasabban kvalifikált új réteg kerül. Azt sem szabad elfelejtenünk, hogy Magyarország Európa része, amelyik egy jelentős piac. Bármennyire is süket, vak, béna a piacgazdaságunk, de van, ami kiszolgálhatja a kontinenst. Így elindulhatunk felfelé. Persze ez nem lesz robogás.

- Az elmúlt hat évben a koalíció egyetlen átfogó reformot sem tudott véghez vinni. Nemcsak ellenzék és kormány, hanem a szakértők és a politikusok javaslatai, ötletei között is óriási a szakadék.

- A kormány és a társadalom majdhogynem egy húron pendül. Komoly strukturális változásokat nagyon nehezen visel el. Másrészt nem lehet úgy véghez vinni valamit, hogy az ellenzék mindenre nemet mond, és úgy sem, hogy a társadalommal nem megbeszélem, hanem közlöm a döntéseimet. Erre azért a miniszterelnök is rájött, már bársonyos reformról beszél. Óriási a társadalmi bizonytalanság, ha az emberek azt hallják reform, felmenekülnek a padlásra. Be kéne őket vonni, el kéne nekik magyarázni, miről van szó. Nagykoalíció kellene, de persze azt is tudom, ez jelenleg képtelenség. Reformokat csak lépésről lépésre lehet megvalósítani, ami egy fárasztó, pepecselő munka. Ha az ember végig nézi ezt a szerencsétlen egészségügyi reformnak nevezett valamit, azt látja, félszívvel akarták megvalósítani, amit igazán se az ellenzék, se a társadalom, se a szocialisták nem akartak.

- Mi a kiút?

- Meg kell várni a 2010-es választásokat. Nem tartom valószínűnek az előrehozott választásokat, szerintem végig lehet kormányozni kisebbségben.

- A mai politikai klímában?

- Gyötrelmes lesz, mert minden egyes dologban alkudozni kell és valószínűleg meg kell szerezni az MDF támogatását is. Dávid Ibolyának volt egy rendkívül figyelemre méltó nyilatkozata, amelyben azt mondta: szó sincs együttműködésről, de nem is kértek rá. Ez az utolsó félmondat beszédes lehet. Egy kisebbségi kormányzás esetén sem lenne sokkal rosszabb a helyzet, mint most. Eddig is nagyon kevés kérdésben tudott megállapodni a kormány és ellenzék, és nagyon kevés kérdésben tudott megállapodni maga a koalíció is.

- Gyurcsány Ferenc távozása előidézhetne egy nyugodtabb helyzetet?

- Nem tudom megítélni, de ha aranyat ígérne a miniszterelnök az embereknek, akkor is nagy averzióval fogadnák, mert túl sok a rossz tapasztalat vele szemben.

- Időről időre felvetik a szakértői kormány felállítását.

- Jaj... Persze, fel lehetne állítani, nem lenne baj, de meg kellene állapodniuk az uralkodó pártoknak és ki kéne közösen tűzniük, hogy milyen feladatokat akarnak megoldani. Erre nem látok esélyt. Békésebb lenne ugyan a világ, legalább nem ordítoznának egymással állandóan a politikusok, de nem hiszem, hogy alapvetően megoldaná a gondjainkat.

- A pénzügyminiszter a kormányválság kirobbanása óta nem nagyon nyilatkozik.

- Veres János nagyon óvatos, ami érthető. Neki a fő célja, hogy a konvergencia-programot tartani tudják, ami szerintem sikerülni is fog. Az igazi gond 2009-ben és a 'hogyan tovább'-ban lesz. Jobb, ha ilyen időkben a pénzügyminiszter esernyőt tart.

- Infláció?

- Meredeknek tartom azt az elképzelést, hogy jövőre három százalékra megy le az infláció. Különösen annak tükrében, hogy az első negyedévben a béralkuk következtében megdöbbentően sok bér áramlott ki, miközben a gazdasági növekedés szerény. Ez fogyasztásnövekedést eredményez, ami felpörgeti az inflációt. Ráadásul itt van a hitelválság is, a bankok is roppant bizalmatlanok egymással szemben, mert azt sem tudják, mi van a páncélszekrényükben

- A már itt lévő, illetve a majd hozzánk érkező vagy nem érkező befektetők a bizonytalanság tükrében hogyan léphetnek?

- Nagy baj, hogy a tőkebeáramlás nagyon gyenge, a kiáramlás viszont magas, tehát a nálunk megtermelt profitot nem fektetik be itt. Az uniós csatornákon azért lehet olyan kedvezményeket adni, például az infrastruktúra fejlesztésére vagy a kutatásfejlesztésre, ami csábító lehet a befektetőknek. De mindez kevés, ha nem nyúlnak hozzá nagyon sürgősen az adórendszerhez, az irdatlan magas bérterhekhez. Már az is egy stabilitás, ha azt mondanák, így marad a helyzet, de a lebegtetés a legrosszabb. Az egyik azt mondja, egykulcsos rendszer legyen, a másik a különadókat szüntetné meg, az egyik adócsökkentést, a másik járulékcsökkentést akar... Azon tűnődtem, be kéne zárni őket egy szobába és addig, amíg nem jönnek ki egy olyan koncepcióval, amiben egyet értenek, addig nem szabadna őket onnét kiengedni.

- Azt nyilatkozta, igazából nem tudja, mivel lehetne helyre rakni a gazdaságot. Ennyire nagy a baj?

- Napok óta gondolkozom ezen. Persze remek ötleteim vannak, de nem látom, hogy miként lehetne ezeket megvalósítani, elfogadtatni a társadalommal. Nem azért, mert a társadalom ostoba, hanem mert olyan a klíma.

- Ez meddig tartható?

- Amíg a társadalom el nem kezd fortyogni. Ezen nem forradalmat értek. Meg egyébként is, mit döntsünk meg, a saját demokráciánkat? Addig, amíg egy nagyon szűk réteg viseli a közterheket és a másik meg elvárja, hogy gondoskodjanak róla és a kettő között nem tudunk összhangot teremteni, addig rettentő nehéz előre lépegetni.

- A következő választásokkor nagy eséllyel kerül a Fidesz kormányzati pozícióba. Látja annak jeleit, hogy az ő irányukat elfogadnák a befektetők és a gazdasági szereplők?

- Nem vagyok abban biztos, hogy a gazdaságot megnyugtatná egy Fidesz-kormány, mivel a politikai oldalakkal szemben averziója van, mert már mindegyikkel pórul járt valamikor. Az összhang megteremtése alkudozások, kompromisszumok, beszélgetések, kölcsönös gesztusok kérdése. De az tény, a Fidesz most hitelesebbnek látszik, ami persze alapvetően az ellenzékiségéből adódik. Nagy kérdés, ki lesz a Fidesz-speaker vagy - ha úgy tetszik - Fidesz-bróker. 1998-2000 között Orbánék kemény lépéseket hajtottak végre, nem emelkedtek például a közszféra bérei, feszes volt a költségvetés. Ő tehát képes arra, hogy a kemény lépéseket elkezdje. Hogy végre tudja-e azokat hajtani, viszont már nagy kérdés. A mögéjük állt új többségnek nagyon alaposan el kellene magyarázni a fájdalmas döntéseket, mert az a kommunikáció, hogy a baloldali kormány szúrta el az országot, nagyon kevés lesz.

- Önök dolgoznak még az Új Tulajdonosi Program Tanácsban, vagy úgy vannak vele, ebben a bizonytalanságban nem érdemes, mert lehet, hogy feleslegesen fáradoznának.

- Úgy döntöttünk dolgozunk, függetlenül attól, hogy a kormány leáll-e vagy sem. Csütörtökön lesz az utolsó simítás és jövő kedden kezdődnek a társadalmi megbeszélések, munkáltatókkal, munkavállalókkal, civilekkel. Ezt követően pedig lerakjuk a végleges javaslatot a miniszterelnök asztalára.

- Ebben a hangulatban érdemes belevágni egy ilyen hosszú távú programba?

- Ha a teljes kifutást veszem, ez egy hét éves program. Nem érdekel a mostani bizonytalanság. Nem hiszem, hogy akár egy mostani, akár egy 2010-es kormányváltás esetén a programot leállítanák, mert nincs valódi politikai tartalma. Ez egy pártsemleges ügy.

- Tárgyalnak arról a javaslatról, hogy az egészségbiztosítási pénztárak is bekerüljenek az Új Tulajdonosi Programba?

- Nagyon el akarjuk kerülni, mert nem látjuk, hogy mi van és mi lesz. Ezt most ki kell hagyni, annak ellenére, hogy némely politikusnak nagyon tetszik. Amíg nincs rendesen kidolgozva az egészségbiztosítási struktúra és nem működőképes, addig nem szabad ezt bevonni.

STOP.hu