- Visszafordíthatók-e a mostani folyamatok?

- Ugyanabba a folyóba nem lehet kétszer belelépni. De többször is át kell kelni rajta.

- Azért tettük fel ezt a kérdést, mert baloldalon is tapasztalni bizonyos eufóriát, hogy megszabadultak a liberálisoktól, míg a liberálisoknál is lehetett hallani az ellenkező véleményeket. Mára mintha csitultak volna ezek az eufórikus érzelmek, és egyre többen vallják, hogy talán elhamarkodott volt ez a lépés?

- Nem értek egyet az SZDSZ döntésével. A kormányzati felelősség indokolttá tette volna, hogy jobban átgondolják ezt a lépést. Ugyanakkor az is világossá vált számunkra, hogy hónapok óta érlelődött ez az elhatározás, már kora tavasz óta készül ez a forgatókönyv. Hogy azután mi szolgáltatott ehhez ürügyet, az a véletlenen is múlott. Elmondásuk szerint, ha előbb nem, akkor mindenképpen szakítottak volna, amikor a szocialisták benyújtják a pénztártörvény módosítására vonatkozó javaslatokat. Legalább is most kedden, a koalíciós megbeszélésen ezt mondták. Márpedig a szocialisták között jószerivel teljes egyetértés alakult ki arról, hogy valamilyen módon ezt a jogszabályt meg kell változtatni. Egyébként pedig az egypárti szocialista kormányzás egyaránt jelenthet nehézségeket és persze bizonyos korlátozott előnyöket is. Nehézséget azért, mert a többség megszerzése az eddigieknél hosszadalmasabb, aprólékosabb munkát igényel. Ugyanakkor lehetőséget is jelent, hogy megmutassa a szocialista párt, milyen az, amikor nem koalíciós kompromisszumokkal, kényszerekkel alakítja a politikáját.

- Nem állhat elő az a helyzet, hogy rosszabb kompromisszumokra kényszerülnek a szocialisták? Hiszen minden egyes kérdésben egyezségre kell jutni, alkut kell kötni.

- A kormányzás maga is kompromisszumokból áll. Igaz, az egyeztetések nagy része a kormányon belülről áthelyeződik a parlamentbe. Eddig mindig az volt a legnagyobb fegyelmező erő, hogy a koalíciót nem szabad veszélyeztetni, ez volt mindig a kompromisszumok határa. Most pedig az, hogy nem érdekünk egy előre hozott választás. A mai magyar parlamentben egyetlen egy pártszövetségnek lenne előnyös az előre hozott választás.

- Ezek szerint pillanatnyilag a Fidesz jelenti a parlamenti matematikában a legkisebb közös többszöröst?

- Nem. Úgy vélem, a legkisebb közös többszörös az MSZP, az SZDSZ és az MDF között a nemzeti progresszív politika. Ráadásul nem pártérdekekről beszélek akkor, amikor azt mondom, hogy nem áll érdekünkben az előre hozott választás. Én itt az egész országra utalok. Beszéljünk világosan! Tudja bárki, hogy mi a legnagyobb ellenzéki párt szándéka konkrétan, számszerűen az adókkal, a nyugdíjjal, a gázártámogatással, a családi pótlékkal? Ugye nem. Tudjuk, hogy megváltoztatnák-e az alkotmányt, ha lenne erre lehetőségük? Ezt sem tudjuk. Nem sorolnék több példát. A Fidesz jelenlegi népszerűségét nem programjának, hanem programja eltitkolásának köszönheti. Annak, hogy nemet mondott mindenre, és az embereket megvédő „őrangyal” szerepében tetszeleg. Ez elég lehet egy ellenzéki pártnak, de kevés annak, aki kormányozni akar, különösen, ha két éve azt mondja, hogy csak azt teheti egy kormány, amire konkrét felhatalmazása van a választóktól. Addig beszélni sem szabad előre hozott választásokról, amig mindenki ki nem teríti lapjait. De íme egy friss példa: az MDF elnök asszonya bejelenti, hogy a Fidesz, az SZDSZ és az MDF bevezethetné végre az egykulcsos adót - ahogy az a programjukban szerepel. Mi volt a válasz? Az SZDSZ kitérően felel: akkor megy el a megbeszélésre, ha mindenki ott van, a Fidesz pedig nem támogatja a javaslatot. Ugye, mennyire nem egyszerű ez?

- Mennyit kényszerült föladni önmagából Gyurcsány Ferenc? Talán azért is jogos ez a kérdés, mivel a reform összeforrott a miniszterelnök nevével. Az utóbbi napok nyilatkozatai azonban a korábbinál egy sokkal óvatosabb politikus arcélét rajzolják föl.

- A pártértekezleten is elmondtam, az országnak változásokra van szüksége. E tekintetben a reformoknak nincs alternatívája. Azt azonban látnunk kell, mennyi az a teher, ami a szerkezeti változásokkal jár, s hol kell beléptetni a - nevezzük így - bársonyosabb reformokat. Ugyanahhoz a célhoz több út is vezet. Eddig erőltetett menetet diktált a kormány. Függetlenül attól, hogy koalíciós vagy szocialista kabinet lesz, a reformokat folytatni kell, de más eszközökkel.

- Helyreállítható-e még a koalíció a szabaddemokratákkal ebben a ciklusban?

- Egy kisebbségi kormány soha nem csukhatja be véglegesen maga mögött az ajtót. Soha. Ugyanis ez is felelőtlenség lenne. Rögtön hozzáteszem azonban, ha lesz is újra koalíció ebben a választási ciklusban, az nem lehet ugyanolyan, mint ami eddig volt. Ugyanazokkal a feltételekkel nyilvánvalóan nem lehet megkötni. Elsősorban azért, mert azt mondta Kóka pártelnök úr, hogy azért kell kilépniük a koalícióból, mert az a politika, amit a szocialisták által igényelt kompromisszumok létrehoztak, az számukra tovább nem vállalható.

- Ez így túl általános. Tud mondani példákat is?

- Azt mondták, hogy az a bajuk, hogy mi végül elálltunk az ingatlanadó bevezetésétől, nem engedtük megszüntetni a vasúti szárnyvonalakat, hogy mi jelentősen visszafogtuk az utazási kedvezmények megnyirbálását, ezen belül nem engedtük elvenni az időskorúak utazási kedvezményét, most pedig módosítani kívánjuk az egészségpénztári törvényt. Ezek a példák is jól mutatják, hogy nem arról van szó, hogy a szabad demokrata politikusok egyes szocialista személyiségekkel egyetértenek-e vagy sem, hanem az MSZP politikáját nem fogadják el. Tegyük hozzá, ők ezt így ki is mondták a legutolsó megbeszélésünkön.

- Volt-e az elmúlt napokban olyan pillanat, amikor azon gondolkodott: nem csinálom tovább?

- Ha valaki azt igényelné tőlem, hogy olyan áron legyünk népszerűek, hogy adjuk föl a felelős költségvetési politikát, én megküzdenék azért, hogy ne így legyen. És ha kisebbségben maradnék, azt mondanám, ilyen politikát nem szolgálok. A népszerűség, az újraválasztás, legalábbis nekem személy szerint, ilyen áron nem kell. Úgy látom, hogy az olcsó szavazat-hajhászás veszélye szerencsére nem fenyeget a szocialista pártban. Ha pedig valaki úgy gondolná, hogy mostantól kezdve annyi a kormányzás, hogy menedzseljük a napi ügyeket és nincsenek új érdemi javaslatok átalakítani, jobbá, igazságosabbá tenni a nyugdíjrendszert, a felsőoktatást, az egészségügyet, reformlépéseket tenni, miközben biztonságot is teremtünk - ebben az esetben sem ragaszkodnék ehhez a pozícióhoz. Addig szabad nekem, Gyurcsány Ferencnek miniszterelnöknek maradni, amíg a változások vagy reformok is maradnak. Ha nem így lenne, akkor biztosan nem én kellenék ehhez a politikához. Én azonban most úgy látom, hogy a szocialista párt többsége pontosan érti, hogyan lehet egymás mellé tenni a változásokat, az alkalmazkodást, a reformokat, a biztonságot és a kiszámíthatóságot. Nyugodtabb időszaknak kell jönni, de nem a semmittevés nyugalmáé, hanem a kiszámíthatóságé, a biztonságé. Ehhez egy radikális reformpolitika helyett felelős reformpolitika kell.

- Orbán Viktor nem először jelentette ki, hogy csőd közeli helyzetben van a gazdaság, és ezért a koalíciós válságot, hol a kormányzás egészét okolta. Valóban pénzben kifejezhető károkat is okoz a koalíciós szakadás?

- Erre nem könnyű válaszolni. Az elmúlt másfél hónapban szinte kizárólag rossz híreket kaptunk a világból. Ennek a számláját Magyarországnak is meg kell fizetnie. Ebben jórészt az amerikai hitelválság a ludas, de belejátszik az európai gazdaság bővülésének lassulása, az európai országokban az infláció növekedése. Ez bizony mindenhol megnövelte az állampapírok után fizetendő kamatokat. Azért annyit megjegyeznék, hogy az utóbbi napokban erősödött a forint, harmadára csökkent a külkereskedelmi deficit, az államháztartási hiány is az egyensúly felé tart. Az uniós források lehívása terén első vagyunk a 27 tagállam közül. Egyik, az ellenzékhez közel álló napilapban arról búsongtak, hogy a meghatározó nemzetközi politikai és pénzügyi központokban még mindig úgy gondolják, hogy a Gyurcsány-kormány a reformok továbbvitelének a záloga. Tehát a jelek inkább arra mutatnak, hogy a világban is bíznak a szocialista kormányban.

- Na de lehet-e kisebbségben kormányozni?

- Az utolsó harminc évben Európa minden harmadik kormánya kisebbségben kormányzott. Nálunk ez még szokatlan. Sikerünk azon is múlhat, hogy a szocialista párt megtartja-e kezdeményező képességét. Az elmúlt napokban az elnökségi üléseken azt tapasztaltam, hogy mindenki cselekedni akar. Remélem, így is marad. Az ellenzék vezére pedig nyilván itt áll a kapu előtt és dörömböl rajta.

- Éppen két éve nyerte meg a szocialista párt a választások első fordulóját. Van-e, és ha igen, mi a különbség 2006 és 2008 Gyurcsány Ference között?

- Hát az a két év, ami eltelt azóta. Annak minden terhével, ilyen-olyan sérülésével, no, és persze rengeteg tapasztalattal. Olyan ez, mint a maratoni futás, azért az meglátszik az emberen. Amikor először maratont futottam, a célban a családom nem akart rám ismerni. Harminc kilométernél sokan feladják. De rám nem jellemző ez. Ha jól emlékszem, Ágh Attila politológusnak van a "felezőválság-elmélete". Eszerint valamennyi kormány alatt félidő táján átrendeződik a politikai képlet. Így volt a Medgyessy-kormány esetében, de így volt az Orbán-kabinet idején is, amikor szakítottak illetve szembefordultak a kisgazdákkal. Ne felejtsük ki a Horn-kormányt sem, amely nagyjából a félidejénél zárta le a Bokros-időszakot és akkor kezdte Medgyessy a pénzügyminiszterséget. Valamennyi kormány - és ez nem csak magyar jelenség - a kormányzásának az első felében igyekszik a legfontosabb lépéseket megtenni, amíg van erő, marad valami a győzelem erejéből, hitéből, ilyenkor kíván a legmesszebbre eljutni, olyan messzire, amikor már nagyon sokan nem bírják a tempót. Addigra felgyűlnek a konfliktusok, ez kikényszerít egy korrekciót. Nálunk ez egy szerkezeti korrekció, és én azt szeretném, ha ez csak abban a tekintetben lenne politikai korrekció, hogy a reformok irányát megtartva párosuljon több nyitottsággal, párbeszédkészséggel, bölcsességgel, felelősséggel. Nem elég csak felülről rátekinteni Magyarországra, makro ügyeket elintézni, látni kell jobban az országot, az abban élők gondjait, problémáit közelről is. A második két év erre több lehetőséget is teremthet. Amikor nyolc százalékpontos megszorításról beszélünk, az több mint 2 ezer milliárd forint. Ez így az állampolgárnak semmit nem mond. Ám, ha családon belül akár csak egy-kétezer forintos többletkiadás jelentkezik, azt mondják, kérem, én ezt nem szeretném. Sajnos, nem volt más választásunk. Most már van. Az egyensúly helyreállításának folyamatában nagyjából középen vagyunk. Inkább arra kell összpontosítanunk, hogyan kell tovább építkezni.

- Ha már szó esett a maratoni futásról, az említett harminc kilométernél már elhomályosulhat a látás. Biztos, hogy a miniszterelnök a hátralévő utat jól látja?

- Szerencsére nem egyedül nézek előre. Látnunk a szocialista párttal együtt közösen kell. Ez egy csapatjáték. Éppen ezért az elkövetkező két-három hetet, esetleg hónapot arra kell kihasználnunk, hogy megértjük, mi az első két év tapasztalata, aztán programot adunk a következő két évre. Kétségtelen, mindig az idő hiányának nyomása alatt élünk, én mégis azt mondom, szánjunk jó néhány hetet arra, hogy rendesen átgondoljuk a tennivalóinkat, mintsem hogy kapkodjunk.

- Nem lenne jobb mégis egy minél gyorsabb átalakulás?

- Igaza van, gyorsnak kell lenni, de ne kapkodjunk. A kormány a koalíciós viták ellenére teszi a dolgát.

- Többedszer hangsúlyozza az elkövetkező két év programjait, miközben elemzők, politikusok kételkednek abban is, hogy ez a kormány kitart-e 2010-ig.

- A pártértekezleten is azt mondtam, hogy igen, a következő két évre programot kell adni. Ezen nem változtat, hogy az SZDSZ kilépni készül a koalícióból. Én 2004 óta ugyanazt képviselem. A kormányzás nem lehet tekintettel senki személyes érdekeire. Nekem ebben az ügyben személyes igényeim, elvárásaim nincsenek. Én a Magyar Szocialista Párt akaratából, szándékából vagyok miniszterelnök. Nem születtem annak és nem is úgy fogok meghalni. A pártértekezleten egyebek mellett arról is beszéltem, hogy nincs tabu-kérdés, mint ahogyan nincs évek óta. Amíg a Magyar Szocialista Párt azt akarja, hogy én legyek az elnöke és a miniszterelnök, addig én vagyok. Ha nem akarja, akkor nem vagyok. Akkor megköszönöm a Magyar Szocialista Pártnak, hogy szolgálhattam az országot, vezethettem a pártot. Saját lelkiismeretem pedig azt diktálja, hogy adjak utat egy, az enyémnél karakteresebb reformpolitikának, ha van ilyen, és többségre tesz szert a parlamentben. Ugyanakkor ne segítsem, egy reformellenes politika térhódítását, pláne ha az szélsőjobboldali támogatással egészül ki. Szóval, ezek az ügyek nem személyekről, hanem programokról szólnak.

- Nem titok, hogy a nagypolitikába ön hozta be Kóka Jánost, aki legutóbb azt vágta az ön fejéhez, hogy már képessége sincs a reformpolitikához.

- Ezzel kapcsolatban sincsenek érzelmeim. Annak ellenére sem, hogy ezt a kijelentést nem tartom sem igazságosnak, sem valóságosnak. Szerintem a miniszterelnöknek az a dolga, hogy azokat a vitákat, amelyek a koalíción belül zajlanak, kompromisszumokkal oldja fel. Egyik oldalról visszafogtam az SZDSZ-t, amikor messze akart menni, és bátorítottam a szocialistákat, amikor nem mozdultak. Ez volt. De tegyük hozzá, időnként ellenkező volt a felállás, és mi, szocialisták voltunk a bátrabbak. Azért kellett a pártértekezleten ilyen határozottan beszélni, mert le akartam zárni az első két évet. Azt mondtam, vonjunk mérleget: mi az a hiba, amit a szocialisták követtek el, mi az, amit én, Gyurcsány Ferenc, mi az, amit szerintem a szabad demokraták, és csak azután következett az ellenzék. Úgy gondolom, ez a jó sorrend. Először beszéljünk magunkról, azután másokról. Azt is mondtam, érdemi korrekció kell a ciklus második felében, de nem a reformpolitika feladásával, hanem a reformpolitika felelősebbé tételével.

- A szocialista párton belül megerősödni látszik egy markánsan liberális ellenes csoport. Nem okozhat ez majd új ellentéteket, amelyeknek középpontjába már a miniszterelnök kerül?

- A magyar politikában van egy oktalan liberalizmus-ellenesség. Ennek nagyobb részét túlzásnak és igazságtalannak tartom. Sok esetben, amikor nincsen más érv, akkor a liberalizmus szitokszóként hangzik el. Én soha nem követtem liberális politikát, sokkal inkább egy modern szociáldemokratát, amelyben a szolidaritás és a verseny kéz a kézben jár. Az állam és a piac együttműködik és nem egymást kizárja. Amelyben világos, hogy mi az egyik dolga és mi a másiké.

- És mi lesz a végeredmény? Tisztes vereség?

- Arra készülök, hogy 2010-ben lesz választás, és azt gondolom, hogy nyitott lesz a verseny. A választásokat megelőző hónapokban lényegesen kisebb lesz a különbség a két oldal között. Ebben a nyílt versenyben győzelemre tör a szocialista párt és kormányalakításra készül. Azt kérem a sajátjaimtól, támogatóktól, vezetőtársaimtól, hogy a győzni akarás vágyával dolgozzanak. Mert mit jelent a győzelem? Azt, hogy a szocialista párt politikájának az értelmét, a lényegét a többség támogatja. Nem lehet úgy politizálni, hogy lemondok arról a célról, hogy megszerezzem a többség támogatását. Ez a kötelességünk. Akiknek nem ez a céljuk, azoknak azt tudom mondani: segítsenek, hogy azok jöhessenek közelebb, akiknek fontosak ezek a célok. Isten mentsen meg attól, hogy azok menjenek ki a pályára, akik megelégednek egy számukra kedvező döntetlennel, kis gólarányú vereséggel. Azt szeretném, ha győznénk.

nepszava.hu