Az emberek nem érzéketlenek. Szolidárisak a munkájukat féltő buszsofőrökkel, trolivezetőkkel, megértik a vasutasokat is, ha azért küzdenek, hogy jobban élhessenek. Még akkor is, ha emiatt nem tudnak utazni, dolgukat intézni, munkába menni. Elfogadják, egy pontig. Azt már nem szeretik, ha a képükbe röhögnek. Azt pedig nem értik, Gaskó miért ragaszkodik az egyre nevetségesebb sztrájkhoz, amit már csak néhány órára hirdet meg majd felfüggeszt, és amelyben egyre kevesebb szakszervezeti tag vesz részt. Talán, mert ők már észrevették, hogy három hónapja semmit nem ért el Gaskó a tárgyalásokon és esély sincs arra, hogy jórészt irreális és megvalósíthatatlan követeléseket teljesítsék?

De hiszen ezt Gaskó István is nagyon jól tudja! Csaknem húsz éve van a szakszervezeti mozgalomban, tucatnyi jelentős vasutas sztrájkot szervezett... Elvesztette volna helyzetfelismerő képességét vagy arányérzékét? Aligha. Tudja, mit tesz. Rosszat a BKV-sok figyelmeztető akciójának, rosszat az egész szakszervezeti mozgalomnak, és rosszat a saját tagságának is. Lejáratja a sztrájk intézményét. Nem csoda, ha az utóbbi időszak politikai akciói mellé nem állt más vasutas érdekképviselet. Hitegeti tagságát, és nem érzi, hol a határ.

Pedig ez itt már a határ. Nem lehet ezrekkel (a tagságával), pláne nem milliókkal (az utasokkal) játszani és cinikusan az arcukba röhögni. Gaskónak mennie kell!

Lengyel Tibor