A Magyar Szocialista Párt elnöki kabinetjét a múlt hét óta vezető Lamperth Mónika a bizalom helyreállítását tartja a legfontosabbnak. Lapunknak elmondta, az ő feladata ebben az, hogy segítsen megteremteni a párbeszéd feltételeit párton belül és kívül is. Szerinte a párbeszédet hirdető kormány akkor lehet igazán hiteles, ha ezt a saját pártjában is gyakorolja. Úgy fogalmazott, egyes pártbéli vezetőtársai részéről is több alázatra van szükség az ügyek iránt, és persze szolidaritásra is.

– Már azzal is bajban vagyunk, hogy most mi az ön pontos funkciója.

– A Magyar Szocialista Párt elnöki kabinetjének vezetője vagyok.

– És hogyan szólítják önt: elnöki kabinetvezető asszonynak?

– A megszólítás nálunk, a Magyar Szocialista Pártban nem gond, keresztnéven szólítjuk egymást, és tegeződünk.

– Új funkciójában úgy érzi, a helyén van?

– Most olyan helyen vagyok, ami lehetőséget teremt arra, hogy nehéz helyzetben hasznos munkát végezhessek közvetlenül a Magyar Szocialista Párt érdekében. Azért nem akarok egyszerű igennel vagy nemmel válaszolni, mert ha igent mondok, úgy tűnhet, eddig nem voltam a helyemen. Márpedig egy politikus sokféle funkcióban tud hasznosan dolgozni, és úgy látom, itt most tényleg nagy szükség van a munkámra.

– A jó pártkatona oda áll, ahová helyezik?

– Nem hiszem, hogy ez pártkatonaság kérdése. Természetesnek tartom, hogy egy politikus életében vannak különböző szakaszok. Úgy vélem, hat év miniszteri munka után egy ilyen váltásban sok lehetőség van.

– Bár Magyarországon még nincs meg a kultúrája sem a tisztességes visszavonulásnak, sem a „posztváltásnak”.

– Visszavonulásról ne beszéljünk. Azért az még odébb van.

– Jó, maradjunk a posztoknál. Nem érezte bukásnak, hogy kikerült a kormányból?

– Nem. Egy nagy pártban, különösen, ha az kormányoz, a végrehajtó szervezet irányításában a második ember - vagy másképpen: az elnök utáni első ember - szerintem fontos pozíció. Természetesen mások a feladatok és a módszerek, mint egy minisztérium élén, de az elmúlt hat év alatt fölhalmozott tudás és tapasztalat mindenképpen alkalmazható itt is. A sajtóban és a politikusi visszajelzések között is többségben voltak azok a vélemények, melyek pozitívan értékelték ezt a váltást, és magam is így élem meg. Látom persze, hogy vannak, akik megpróbálják – párton belül és kívül – bukásnak beállítani. Lelkük rajta.

– Volt belügy-, majd önkormányzati miniszter, végül irányította a szociális tárcát. Hogyan tekint vissza erre az időszakra?

– Hat év alatt jó néhány olyan ügyben sikerült elérnem érdemi előrelépést, amit lényegesnek tartok az ország szempontjából. Hadd említsek csupán néhányat közülük. Belügyminiszterként elindítottam a kistérségi rendszer kialakítását. Ma már mindenki úgy beszél az önkormányzati társulások kistérségi rendszeréről, mint a világ legtermészetesebb dolgáról. Ennek örülök. Valódi eredménynek tartom, mert a 3200 kisebb-nagyobb önkormányzat szervező erő nélkül sok küzdelmet jelentett. Ma nagyon sok jól működő társulást láthatunk szerte az országban. Azért is fontos erről beszélni, mert egy baloldali párt és kormány alapvető célkitűzése kell, hogy legyen a leghátrányosabb helyzetben lévők felzárkóztatása. Ehhez azonban szükséges térségi eszközrendszer is. Régen voltak az úgynevezett hátrányos helyzetű megyék. Sokan azért küzdöttek, hogy bekerülhessenek ebbe a csoportba, hiszen így többletforráshoz juthattak. Csakhogy ez a rendszer igazságtalan volt. A megyéken belül is óriásiak a különbségek: Somogyban a Balaton-parti siófoki és a csurgói térség lehetőségei, gazdasági, oktatási, foglalkoztatási helyzete nem említhető egy lapon. A kistérségi rendszer jelentős mértékben segíthet ezen. Ma 174 kistérséget tartunk nyilván, közülük 47 hátrányos és ugyancsak 47 leghátrányosabb besorolású. Erre épült az a felzárkóztató program, melyet még önkormányzati miniszterként kezdtem Bajnai Gordonnal együtt, s később szociális miniszterként is folytattam. Belügyminiszterként megfogalmazott programjaim sikeresek. Köztük van a „látható rendőrség”, valamint a Nemzeti Nyomozó Iroda létrehozása. Ennél a szervezetnél magas színvonalú munkát végeznek a szakemberek és most is jó döntésnek tartom a megteremtését. A schengeni csatlakozás zökkenőmentességéhez is nagyban hozzájárult az általam irányított előkészítő munka. Az önkormányzati tárcánál létrehoztuk a Kormány és Önkormányzatok Egyeztető Fórumát. A párbeszéd szempontjából fontosak az ezt szolgáló tekintélyes intézmények. Vagy egy másik példa: a tűzoltóságnál az elmúlt években 14 milliárd forintos eszközfejlesztést hajtottunk végre. Az idén július 1-jén közel ötszáz új tűzoltót avatnak. Ez a program is mostanra hozza az eredményeket. Igyekeztem erősíteni a civil kapcsolatokat, sok egyéb mellett ezt szolgálta a polgárőrtörvény. Előkészítettük az Út a munkához programot, a közmunkában is új formákat vezettem be. Ez csupán néhány kiragadott példa, soroljam még? Ezek után vetette fel a pártelnök-kormányfő, Gyurcsány Ferenc, hogy szükség van a párt felső vezetésében egy olyan irányító emberre, aki nem csak az ehhez szükséges vezetői, irányítói tapasztalatokkal rendelkezik, hanem a Magyar Szocialista Pártot is ismeri. Utalva az előző kérdésre, nyugodtan mondhatom, mindenfajta rossz szájíz nélkül jöttem ide, erre a posztra dolgozni.

– Csakhogy olyan hírek is napvilágot láttak, hogy azért kellett távoznia a kormányból, mert koncepcionális nézetkülönbség alakult ki a szociális segélyezés kapcsán ön és a miniszterelnök között. Mi igaz ebből?

– Az Út a munkához program részletesen ki van dolgozva, a jogszabály-tervezetek olvashatóak a szociális minisztérium honlapján. Annak minden egyes mondatát, állítását vállalom. Annál is inkább, mert az én irányításom alatt dolgozták ki a munkatársaim, és én mutattam be a nyilvánosságnak. A társadalmi és a frakción belüli vitában elhangzott néhány olyan javaslat, hogy a szigorító intézkedéseket tovább kell erősíteni. Én ezzel nem értek egyet. Ezt el is mondtam a belső egyeztető fórumokon. Valóban nem támogattam a jelenlegi szövegben foglaltakhoz képest további szigorításokat. A gyerekeket nem lehet azért büntetni, mert például a szüleik tíz éve munkanélküliek, és esetleg nem járatják iskolába őket. Voltak ugyanis, akik egyebek mellett ilyen feltételekhez kötötték volna a családi pótlék kifizetését. Félreértés ne essék: az ilyen szülői viselkedést nem helyeslem. De hangsúlyozom, ezért egyetlen gyermeket sem lehet büntetni. A miniszterelnök álláspontját a kormánydöntés fogja tükrözni, bizonyára dönteni fog az új javaslatokról is.

– Akkor térjünk vissza új megbízatására. Milyen hangulatban, milyen erőtérben kell tevékenykednie, amikor sajtóhírek szerint a pártvezetés több tagja is felajánlotta lemondását?

– Őszintén mondhatom, a vezetés minden tagjával jó a személyes kapcsolatom. Az elnökség ülésén egyhangú támogatással hoztuk létre az elnöki kabinet vezetőjének posztját. Érzékelek ugyan feszültségeket, ezek úgy oldhatók fel, hogy teljesen tiszta viszonyokat teremtünk. A Magyar Szocialista Párt alapszabálya rendezi, hogy kik a pártelnök politikai értelemben vett helyettesei. A pártszervezetek irányításával, vezetésével, a platformok, tagozatok munkájának összehangolásával kapcsolatos elnöki feladatokat pedig Gyurcsány Ferenc rám ruházta. Mandátumom szerint a pártigazgató fölött állok, de az operatív, az apparátussal kapcsolatos tennivalók továbbra is az ő hatáskörébe tartoznak. Számomra a legfontosabb szempont ebben a tisztségben, hogy a lehető leghatékonyabb legyen a párt érdekében kifejtett munka. Nem akarok üzengetni senkinek, de amikor ilyen bajban van az MSZP, akkor kárt okoz az, aki azzal foglalkozik, hogy kinek hány centivel magasabb a széke. Egyes pártbéli vezetőtársaim részéről is több alázatra van szükség az ügyek iránt és persze szolidaritásra is.

– Mi igaz abból, hogy a párt pénzügyeiben is döntő szava lesz?

– A párt gazdasági és pénzügyei az alapszabály szerint a pártpénztárnok felelősségi körébe tartoznak. Május végéig Puch László a párt pénztárnoka, majd május 31-én pénztárnokot választ a választmány. Most még a megfelelő személy kiválasztásánál tartunk. A pénzügyeket tehát az új pártpénztárnok fogja kezelni, de a döntésekben, hogy mire mennyit költünk a párt pénzéből, meghatározó szerepem van.

– Az ön feladata az operatív irányítás. Mit kell ezen érteni?

– Szeretném újra élőbbé tenni a szocialista pártot, erősíteni a mozgalmi jelleget. Nem állunk most jól ezen a téren, alacsony a támogatottságunk. Sok csalódott ember van, aki különböző okokból elfordult az MSZP-től. Szerintem ilyenkor a legrosszabb taktika a bezárkózás, és a kesergés, hogy elfordultak tőlünk a támogatóink. Ha mi fontosnak tartjuk, hogy legyen párbeszéd az MSZP és a civil szervezetek között, akkor segíteni kell a területi, helyi szervezeteket információval, programokkal és minden lehetséges eszközzel a kapcsolatépítésben.

– Tudjuk, nem a közvélemény-kutatást kell megnyerni, hanem a választást, de az is tény, hogy mélyponton van az MSZP támogatottsága. Hogyan mozdulhatnak el innen?

– Kétségtelen tény, hogy megritkult a kormány és a párt körül is a levegő. Sokkal kisebb a bizalom, mint korábban volt. Éppen a bizalom helyreállítása a legfontosabb. Az én feladatom ebben az, hogy az úgynevezett szervezeti irányítás eszközeivel segítsek megteremteni azt a feltételrendszert, amely lehetővé teszi a párbeszédet a párton belül és kívül egyaránt. Ehhez az kell, hogy a párttagok is jobban ismerjék az eddig elért eredményeket és a kormány célkitűzéseit. Emellett vannak új programok: az Út a munkához, az Új tudás, az Új tulajdonosi program. Ha abban tudok segíteni, hogy előreléphessünk az ilyen témák megismertetésében, azt sikerként könyvelem majd el.

– Feladatai közé tartozik a vezetők, illetve a platformok és a vezetők közötti feszültségek elhárítása, a békéltetés is?

– Ha egy párt bajban van, jobban felszínre kerülnek az ellentétek, a feszültségek, mint akkor, amikor jól gurul a szekér. Élesebbek lesznek a kontúrok a vélemények között a frakcióban és a párt elnökségében is. Ha úgy látom, hogy a feszültségek oldásában tehetek valamit, akkor lépni fogok. Ezzel együtt az MSZP-ben nincs háború, ezért nincs szükség békéltetésre sem. Az egyeztető és döntéshozó fórumoknak azonban jól kell működniük. Igaz ez a kormányra, az MSZP frakciójára és a pártra is. Ebből a hármasból a párt intézményi működésében lesz felelősségem.

– Az elnökség tagjai gyakran vitáznak? És bírálják Gyurcsány Ferencet, esetleg arra intik, hogy „ne rohanj, Feri”?

– Ez is, az is előfordul. Az MSZP elnökségében gyakran vannak viták, de sohasem személyeskedésről van szó, hanem ügyekről. Amikor komoly döntések előtt áll a kormány, érthető, ha az ezzel kapcsolatos politikai döntések vitában születnek meg. A tempóról is szoktunk vitatkozni, mert az időzítés ugyanolyan fontos, mint a tartalom.

– A párttagságban is érezni elbizonytalanodást, fásultságot. Hogyan lehet őket fölrázni, aktivizálni?

– Ennek egyik oka talán éppen az, amiről az imént beszéltem: a tempó. Sokan nem tudták, nem akarták követni. Nem beszéltük ki a dolgainkat a sajátjainkkal sem. Nem lehet azt várni, hogy valaki kiálljon egy olyan program mellett, amellyel ő maga sincs tisztában, mert nem beszélték meg vele. Az operatív irányításon azt is értem, hogy nekem azzal is kell foglalkoznom, hogy legyenek fórumok, ahol az MSZP tagsága a kormány tevékenysége mellett megismerhet minden, őt érdeklő eseményt, folyamatot. Ne csak egy irányban – felülről lefelé – terjedjen az információ, hanem jusson el a párt vezetőihez, amit a szocialista párt tagsága gondol egy-egy ügyről. Mindenkinek a véleménye számít. A párbeszédet hirdető kormány akkor lehet igazán hiteles, ha ezt a saját pártjában is gyakorolja.

– Egy baloldali értelmiségiek által szervezett találkozón, ahol a miniszterelnök is részt vett, elhangzott: a párttagok kiábrándultságához hozzájárult az is, hogy jó néhány olyan ember is reflektorfénybe került az MSZP-ben, aki enyhén szólva is főleg a saját és nem a párt, az ország jólétére törekszik. Lehet, hogy sokakat visszacsalogatna a pártba, ha megszabadulnának az ilyen emberektől?

– Szerintem erre egyetlen recept írható fel: a helyi, területi pártszervezeteknél is világos szabályokra van szükség. Egyértelmű kell legyen, milyen elvek alapján válhat valakiből közszereplő, önkormányzati, vagy éppen országgyűlésiképviselő-jelölt. Milyen feltételeknek kell megfelelnie, milyen szabályok betartásával, milyen értékek képviselésével számíthat a pártszervezet támogatására. Kizárólag teljesítményekkel juthasson valaki a politikai szereplés lehetőségéhez. Ha ezek a szabályok világosak, közösen alakítjuk ki őket, érvényt is szerzünk nekik, akkor megtisztulhat a párt a karrieristáktól, haszonlesőktől. Nem lesz ez mindenhol könnyű, hiszen nem hálás feladat olyan szövetet megbontani, ami már erősen összeállt, de mindenkinek föl kell ismernie, hogy ez valamennyiünk érdeke. Kevés a szocialista pártban a professzionális, jól képzett, nyelveket beszélő, fiatal politikusjelölt. Szerencsére akadnak azért ilyen ifjú politikusaink, de a jelenleginél mindenképpen többre lenne szükségünk.

– Hogyan látja, a párttagok többsége helyesli a koalíció szétválását, vagy inkább a közös kormányzás hívei?

– Nem ismerek ilyen kutatásokat, de a személyes tapasztalatom az, hogy a többség – miközben látta a koalíciós kormányzás minden nyűgét, baját – azért a biztonságos kormányzás miatt inkább koalíciópárti. Ugyanakkor azt is tudomásul vették, hogy a szocialista párt most egyedül kormányoz. A miniszterelnök, az elnökség és a frakció is azon dolgozik, hogy megteremtse a kisebbségi kormányzás feltételrendszerét.

– Hosszú távon működhet a kisebbségi kormányzás vagy lehetséges visszaállítani a koalíciót?

– Erre most azért nehéz válaszolni, mert amíg a szabad demokraták nem tartják meg tisztújításukat, addig erről tárgyalni sem lehet. Személy szerint örülnék, ha új feltételekkel újra koalíciót köthetnénk az SZDSZ-szel. Ám ha ez mégsem jönne létre, azt gondolom, lehet tartósan kisebbségből is kormányozni. Ehhez szükséges az egyes törvények elfogadása előtt egyeztetni, az egyes ügyekben megállapodást kötni. De sok egyéb kormányzati eszköz is van a törvényalkotáson kívül, amiket lehet és kell is jól használni.